Рецензії
Vaskarc Magazine, Угорщина [9/10]
2012.06.22
Lassacskán úgy alakul, hogy kezdek egyre inkább bepillantást nyerni a jó öreg keleti blokk metálzenei életének jelenébe. Tudom, ez még manapság sem tűnik túl kecsegtető vagy vonzó dolognak, pláne akkor amikor csak itt Európában a jól bejáratott és megbízható anyagokat leszállító színtereink még mindig ontják magukból a jobbnál jobb produktumokat, ám a sötétebb és erőszakosabb zenét kedvelők számára az ukrán és orosz bandák már egy ideje bizony komoly alternatívával képesek szolgálni, és tulajdonképpen minden csak azon múlik, hogy az ember mennyi időt szán ezeknek a felkutatására, ugyanis ezeket a zenekarokat aligha tolja az internetes média az ember arcába! Node nincs is ezzel olyan nagy probléma, pláne ha egy olyan stílusú zenekarról van szó, mint az ukrán Sectorial, hisz ez a fajta gázálarcos, posztnukleáris "ultraviolence" metálmuzsika, amit a négy Kijev-i srác játszik, talán jobb is ha megmarad a bunkerek és légoltalmi pincék mélyén, pláne, ha ilyen jókat kívánnak az emberiségnek, mint amiről a cím is árulkodik! ;)
Tizenkét éves fennállása ellenére a Sectorial eleddig csak három EP-vel vétette észre magát, azok is a 2008-as és 2009-es évre koncentrálódtak, és bár lehet hogy előtte is készültek valamilyen hangzóanyagok vagy dalok, azokat már mindenképp egy lezárt fejezetnek tekintik az ukrán srácok, ugyanis a hivatalos infók szerint 2007 előtt egy egész más zenei síkon mozgó garázsbandáról beszélhettünk esetükben! Nem tudom hogy ez milyen zenét takarhatott egész pontosan, az Erase and Reborn the Humanity fényében ez szerintem leginkább a punk lehetett, ám abban egész biztos vagyok hogy nagyon megérte váltani, mert nagyon érzi a Sectorial ezt a kevert grindcore stílust... magam is elcsodálkoztam hogy egy ilyen szinten összeszedett anyaggal állt elő debütlemezként az ukrán banda (bár több mint évtizedes fennállás után valahol elvárható), az pedig kifejezetten felvillanyozott, hogy két Anaal Nathrakh vagy két Impaled Nazarene lemez között hosszú hónapokra meglesz az elfoglaltságom, ha ki akarom élni ebbéli szélsőséges hajlamaimat, és persze ha a világvége, szenvedés, pusztulás, vagy káosz címszavak mentén lenne kedvem valami talpalávalóhoz! A szemfülesebbek kiszúrhatták hogy a cím mozaikszavakat tartalmaz, amik kiadják az 'Earth' szót! kifejezetten ötletes és passzol is ehhez a koncepcióhoz, én bírom az ilyesmit!
Szóval röviden a lényegre térve, huszonhárom hol egy kicsit hosszabb, hol rövidebb nótát kapunk kerek háromnegyed órában, amik általában egy és két perces játékidő között mozognak, a lemez végén egy Phobia feldolgozással (Rise Up!) zárva a sort, ami azért sokatmondó abban a tekintetben, hogy mégis miről lehet szó, ugyanis az amerikai undeground grindcore legenda feltétlenül az egyik nagy hőse lehet a srácoknak! Az introként működő He Who Eats His Tale-t követő huszonkét pokoljárás mindegyike megkapó, megjegyezhető riffekkel és dallamokkal megtűzdelt atomtámadás. Egyébként messze nem vegytiszta grindcore a zene, sőt, hol a legutolsó lemezes Impaled Nazarene-re hajazó egyszerűbb punkosabb ritmusokra, hol egy klasszikusabb gitárszólóra, hol az útjából mident eltakarító modernebb death és thrash metalos megoldásokra kaptam fel a fejemet, mindamellett hogy a black metál vészjóslő, bűzös szele is végigvonul a szerzeményeken! Talán még a holland God Dethroned zenei világa ami közel áll a Sectorial-éhoz, sőt olyannyira, hogy az Impaled Nazarene és Anaal Nathrakh mellett egyértelműen őhozzájuk lehet hasonlítani a E.A.R.T.H-ön hallható zenét.
Nem hiszem hogy különösebben ragozható vagy magyarázható lenne a dolog, de szerintem más nem fontos a lemezzel és a zenekarral kapcsolatban, csak annyi, hogy ismét egy színvonalas ultraviolence albummal lett gazdagabb a világ. Mivel sok zenekar ebbéli próbálkozása csap át primitív, fülsértő, kaotikus csapkodásba, így érdemes az ukrán Sectorial lemezét megbecsülni, ugyanis nagyon nem egyszerű ebben a szélsőséges stílusban egy ennyire koherens, élvezhető, sokszor elővehető és nehezen megunható zenével előállni...nos, ebben a tekintetben jelenleg csak a finn nukleáris kivégzőbrigád, valamint V.I.T.R.I.O.L-ék tekinthetőek jobbnak, viszont nem annyival, hogy ne érdemelne a Sectorial is egy kimagasló pontszámot! A Grindcore-t, vagy a szélsőségesen erőszakos zenéket kevésbé komálóknak sem feltétlenül kell a lomtár örök bitmezeire küldeni a lemezt ha esetleg belefutnának valahol, ugyanis dallamossága, punkossága és az emészthető vokálmegoldásai miatt messze nem csak az erős idegzetűek tudnak majd vele megbírkózni!
Tizenkét éves fennállása ellenére a Sectorial eleddig csak három EP-vel vétette észre magát, azok is a 2008-as és 2009-es évre koncentrálódtak, és bár lehet hogy előtte is készültek valamilyen hangzóanyagok vagy dalok, azokat már mindenképp egy lezárt fejezetnek tekintik az ukrán srácok, ugyanis a hivatalos infók szerint 2007 előtt egy egész más zenei síkon mozgó garázsbandáról beszélhettünk esetükben! Nem tudom hogy ez milyen zenét takarhatott egész pontosan, az Erase and Reborn the Humanity fényében ez szerintem leginkább a punk lehetett, ám abban egész biztos vagyok hogy nagyon megérte váltani, mert nagyon érzi a Sectorial ezt a kevert grindcore stílust... magam is elcsodálkoztam hogy egy ilyen szinten összeszedett anyaggal állt elő debütlemezként az ukrán banda (bár több mint évtizedes fennállás után valahol elvárható), az pedig kifejezetten felvillanyozott, hogy két Anaal Nathrakh vagy két Impaled Nazarene lemez között hosszú hónapokra meglesz az elfoglaltságom, ha ki akarom élni ebbéli szélsőséges hajlamaimat, és persze ha a világvége, szenvedés, pusztulás, vagy káosz címszavak mentén lenne kedvem valami talpalávalóhoz! A szemfülesebbek kiszúrhatták hogy a cím mozaikszavakat tartalmaz, amik kiadják az 'Earth' szót! kifejezetten ötletes és passzol is ehhez a koncepcióhoz, én bírom az ilyesmit!
Szóval röviden a lényegre térve, huszonhárom hol egy kicsit hosszabb, hol rövidebb nótát kapunk kerek háromnegyed órában, amik általában egy és két perces játékidő között mozognak, a lemez végén egy Phobia feldolgozással (Rise Up!) zárva a sort, ami azért sokatmondó abban a tekintetben, hogy mégis miről lehet szó, ugyanis az amerikai undeground grindcore legenda feltétlenül az egyik nagy hőse lehet a srácoknak! Az introként működő He Who Eats His Tale-t követő huszonkét pokoljárás mindegyike megkapó, megjegyezhető riffekkel és dallamokkal megtűzdelt atomtámadás. Egyébként messze nem vegytiszta grindcore a zene, sőt, hol a legutolsó lemezes Impaled Nazarene-re hajazó egyszerűbb punkosabb ritmusokra, hol egy klasszikusabb gitárszólóra, hol az útjából mident eltakarító modernebb death és thrash metalos megoldásokra kaptam fel a fejemet, mindamellett hogy a black metál vészjóslő, bűzös szele is végigvonul a szerzeményeken! Talán még a holland God Dethroned zenei világa ami közel áll a Sectorial-éhoz, sőt olyannyira, hogy az Impaled Nazarene és Anaal Nathrakh mellett egyértelműen őhozzájuk lehet hasonlítani a E.A.R.T.H-ön hallható zenét.
Nem hiszem hogy különösebben ragozható vagy magyarázható lenne a dolog, de szerintem más nem fontos a lemezzel és a zenekarral kapcsolatban, csak annyi, hogy ismét egy színvonalas ultraviolence albummal lett gazdagabb a világ. Mivel sok zenekar ebbéli próbálkozása csap át primitív, fülsértő, kaotikus csapkodásba, így érdemes az ukrán Sectorial lemezét megbecsülni, ugyanis nagyon nem egyszerű ebben a szélsőséges stílusban egy ennyire koherens, élvezhető, sokszor elővehető és nehezen megunható zenével előállni...nos, ebben a tekintetben jelenleg csak a finn nukleáris kivégzőbrigád, valamint V.I.T.R.I.O.L-ék tekinthetőek jobbnak, viszont nem annyival, hogy ne érdemelne a Sectorial is egy kimagasló pontszámot! A Grindcore-t, vagy a szélsőségesen erőszakos zenéket kevésbé komálóknak sem feltétlenül kell a lomtár örök bitmezeire küldeni a lemezt ha esetleg belefutnának valahol, ugyanis dallamossága, punkossága és az emészthető vokálmegoldásai miatt messze nem csak az erős idegzetűek tudnak majd vele megbírkózni!